– Mit szól az új esztendőhöz?
– Mit szóljak? Micsoda egy év lehet az, amelynek az egyik fele 19, a másik egy híján 20!

*

Kisdedek szervezkedjünk! Eddig bölcsőnk szűk falai közt mozogtunk, most a tevékenység tág terére lépünk. Éveken át hamisított tejet ittunk, ezután csak eredeti védjeggyel ellátott anyatejet fogadunk el. Olajjal szagtalanított pelenkákat követelünk. Követeljük, hogy néma gyermeknek megértse szavát az anyja.
A választójog elnyerésének föltétele a tejfogak kinövése legyen. Vasárnap a tabáni kisdedóvóban gyűlést tartunk. Tibike, a csodagyermek felolvasást fog tartani a lélek és dadák csalhatatlanságáról. Mindenki ott legyen!
A koraszülöttek is! A koraszülöttek korán ott legyenek, úgy siessenek, ahogy annak idején siettek. Jegyek a pénztárnál. Anyajegyek nem érvényesek!

*

Kommunizmus
– Na, apjuk, nemsokára az asszony is közös jószág lesz.
– Hát, én amondó vagyok, hogy soha, mert megverni akkor is csak egynek lesz joga.

*

Julcsa este fölháborodva mondja a babájának:
– Ott ögye mög a fene a randa pofájukat, hát, képzeld csak, mi történt velem. Tennap mögyök a színházba, oszt hogy egy sötét uccába térök, elibém ugrik ám egy gerófné, oszt se szó, se beszéd, letépi rullam azt a szép kunkszos bundámat, de még a slájjert is leszakította az orcámrul…

*

– No, Palika meg tudnád mondani, hány megyéje van Magyarországnak?
– Meg tudnám mondani, de nem mondom, mert nem akarok elébe vágni a békekonferencia határozatainak.

*

A földalatti villamos kocsikban az üvegen a következő kis cédula van odaragasztva: „Az Oroszországból hazatérő foglyainknak sok pénz kell. Adjatok! Adományokat minden újságvállalat elfogad.”
E felhívás fölött minden kocsiban az államrendőrség főkapitányi hivatal feltűnő vörös betűkkel figyelmezteti a nagyérdemű közönséget, hogy: „Zsebedre ügyelj!” A felhívás alatt pedig hasonlóan nagy betűkkel ott piroslik: „Vigyázz a pénztárcádra!”
Nem mondaná meg, kérem, miért ellenzi a főkapitányság az adakozásra való szerény felhívást?

*

A pék öröme
– Istenem, de jó, hogy liszthiány van! Különben törhetném a fejem, micsoda új nevet adjak a Stefánia-kiflinek és a császárzsemlyének.

*

A nőkérdés
– Az én leányaim mind elhelyezkednek az új korszakban. Az egyik orvosnő lesz, a másik tanárnő, a harmadik szocialista agitátor, a negyedik írónő. És a maga leánya mire készül?
– Semmire. Az szép.

*

Földosztás után
– Ne búsuljon tekintetes úr, visszakapja a fődet, mert úgy határoztunk az urammal, hogy a kislányunkat odaadjuk a tekintetes úr onokájához!

*

Egy szegény ácsorgó asszony, aki már éjfél óta áll a mészárszék előtt, mélabúsan felsóhajt:
Azelőtt a nagyuraknak volt jó dolguk, most meg a proletároknak. Csak a szegény embernek nincs soha jó dolga.
Egy úr odamegy a bérkocsi állomáshoz, hol egy üres kocsi áll, melynek kocsisa nem látható sehol. Megkérdezi az ott álldogáló kocsimosótól:
– Hol van ennek a lónak a kocsisa?
– Most már nincs kocsis
– szól a kocsimosó büszkén –, csak elvtárs van.
– Oppardon – mondja a kérdező szerényen –, hát, hol van ennek a lónak az elvtársa?

Forrás:https://magyaridok.hu