Valamikor réges régen az erdőben élt két fenyőfa. együtt cseperedtek fel, együtt nőttek. Az egyik fiú volt, a másik lány. Nagyon szerették egymást. Úgy érezték minden az övék. Övék az erdő, övék a kismadár, mely rájuk szállt, s minden, minden. Jött a tavasz, minden kizöldült mellettük. Jött a nyár, jött az ősz. Majd jött a tél, s jött az ember. Sokáig bolyongott az erdőben, majd meglátta ezt a két fát, s vette a fejszéjét. Kivágta őket. Fájtak a csapások, de talán az még jobban, hogy szétszakítják őket.A piacra kerültek, s ott eladták a két fenyőfát. A fiú egy gazdag családhoz került, s a nagy gazdagság, a sok ajándék, a rengeteg dísz hamar elfelejtette vele szerelmesét. Sok - sok díszes ajándék került alá. S, boldog volt. Hát igen. Ez az igazi élet! -gondolta.Eközben a lány-fenyő egy szegény családnál állt. Néhány vacak kis dísz, ajándék... semmi. A lány nagyon elkeseredett. Lám, hiába éltem. Itt kell befejeznem. Mi lehet a szerelmemmel? - kesergett.Elérkezett Karácsony, a szeretet ünnepe. Az egész föld ünnepelt, s boldog volt, hiszen gyermek született, fiú adatott nekünk. Mindenki boldog volt... Mindenki... Mindenki? Nem. Ott, ahova afiú-fenyő került veszekedés volt. A pénz. Már megint a pénz. S a férj otthagyta feleségét karácsony szent ünnepén.Eközben a másik családnál nagy szeretetben voltak. Lehet, hogy nem volt ajándék, de sokal többet kaptak a gyerekek: szeretetet. Azt, aminél több nem adható.Elérkezett Vízkereszt ünnepe, s a két fa a szénégetőnél találkozott. Hiába éltem - kesergett a fiú. Á, dehogy - szólt a lány- nem az a lényeg, hogy gazdag vagy, vagy éppen szegény, hanem csak annyi, hogy szeretettel vagy-e a másik iránt. Szeretettel a másik iránt.S egymást átölelve égtek el, a szénégető kemencéjében.

Válasz

Mikor leesik az első hó újra jégvirág nő az ablakon
Száncsengő, hangja szól,
És eljön a nap miről álmodunk, mikor szeretetet kapunk és adhatunk.
Szép ünnep, vigyázz ránk.

Fehér Karácsony, úgy vártunk rég,
Ma gyertyát gyújtunk a szeretet ünnepén.
Fehér Karácsony, száz csillag ég,
Bárhol a földön e dallam elkísér, minket elkísér.

Úgy igazi az ünnep ha a lelkükben él,
Legalább egynapig az ember csakis jót remél
Valós, igaz szívből jövő mondatok
Mindenhol szeretetet rejtenek az ablakok.
A bársonytakaró nekünk a frissen hullót hó
Kívánjuk együtt békés legyen majd az évforduló,
De mamég fenyőillat tölti be az éjszakát
Holnap az ellenség is legyen igaz jó barát, igaz jó barát.

Fehér Karácsony, úgy vártunk rég.
Ma gyertyát gyújtunk a szeretet ünnepén.
Fehér Karácsony, száz csillag ég.
Bárhol a földön e dallam elkísér, minket elkísér.

Előzmény

Válasz

Bendur István:
Karácsony elé

A fenyőfák ilyenkor útra kelnek,
Elkísérik őket a cinegék
Határokat lépve át menetelnek,
Búcsú-havat hint rájuk az ég.

Várnak rájuk meleg szobák és terek,
Álmokkal díszíti fel őket
A sok ártatlan, örömváró gyerek
Rázogatva boldogság-csengőket.

Ezüst ruhában hozzák a karácsonyt,
Kigyulladnak rajtuk csillag-fények,
Ajándékuktól bomlik ki a ráfont
Ezer nyelvű, áhítatos ének..

Águkra ül a megszentelt béke,
Égi üzenetek az illatuk,
A szeretet örök, sosincs vége,
Táruljanak fel lélek-kapuk,

Hogy jóság, öröm szálljon a világra,
Tompuljon el minden szenvedés,
Örömkönny hulljon gyűlölet-lángra
Glóbusznyi legyen az ölelés,

Mely megváltja végre a világot,
S a gyarló ember botor életét,
Karácsonyfa, remény-színtől lángolt,
Ékesítsen a jövő, a lét

Válasz

Pontosan, a karácsony a Jézus születését ünnepli meg, aki a szeretetet adta meg, nekünk!KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK! Hajni

Válasz