- Nálunk Amerikában olyan gyors a vonat, hogy amikor pofon akartam

ütni az állomásfőnököt, a következő állomás főnökét találtam el. -

mondja egy utazó a másiknak.

- Az semmi! Nálunk olyan ritkán és lassan járnak a vonatok, hogy

amikor az ismerősöm öngyilkossági szándékkal a sínekre feküdt, ott

halt meg éhen.

-Egy ember sétál a vasútállomáson. Lát egy őrt, aki a vonatok kerekeit

ütögeti egy kalapáccsal. Odamegy hozzá, s megkérdi miért ütögeti. Az

őr nem válaszol. Másodjára is megkérdi, ugyanez zajlik le.

Az ember odamegy egy másik őrhöz, s tőle is megkérdi miért ütögetik a

kerekeket kalapáccsal.

- Hát, tudja a hangokból tudjuk megítélni, hogy eltört-e valami.

- Igen? És a társa miért nem válaszolt nekem, amikor feltettem neki

ezt a kérdést?

- Ja, ő tök süket...

Utas a kalauzhoz: - Tessék mondani ez a vonat mindenhol megáll?

Válasz: - Miért, maga mindenhol le akar szállni?

Megy az orosz vonat Szibériában. Egyszer csak megáll. Az utasok kérdezősködnek:

- Mi történt?

- Mozdonyt cserélnek.

- Mire?

- Vodkára!

- És akkor hogy fogunk tovább menni?

- Részegen!

Egy utas odamegy a kisváros vasútállomásán az állomásfőnökhöz, és azt

kérdezi tőle:

- Mondja uram, miért fekszik ez az állomás fél órányira a várostól?

- Mert azt akartuk, hogy lehetőleg inkább a sínekhez legyen közel.

Vidám társaság érkezik a Keleti Pályaudvar indulási oldalához, akik a

Nyíregyházára induló vonatot keresik.

- Még nem tolták be! Csak háromnegyed óra múlva! - válaszolja az egyik vasutas.

A legények beülnek a restibe, és egyik sört rendelik a másik után.

Letelik a háromnegyed óra, és akkor rohannak ki a restiből. Épp hogy

sikerül felkapaszkodniuk az utolsó kocsira. A harmadik lemarad, ott

áll a peronon, néz a vonat után, és harsogó nevetésben tör ki.

- Mit tud maga ezen nevetni? - kérdezi az egyik vasutas.

- Hát csak azt, hogy a haverjaim azért jöttek ki a pályaudvarra hogy

engem kikísérjenek!

Reszketeg anyóka kérdi a vasutastól:

- Nem fog megrázni az áram, ha rálépek a sínre?

- Dehogyis, néni kérem. Csak arra vigyázzon, hogy a másik lába ne érje

közben a felső vezetéket.

Glasgow-ból Edinburgh felé száguld a gyorsvonat. A fülkéket járva a

kalauz egy skótra bukkan, akinek nemcsak hogy jegye nincs, de fizetni

sem akar. Szó szót követ, s a vasutas annyira felbőszül a potyautas

makacsságán, hogy a robogó vonat ablakán kihajítja annak bőröndjét.

Erre már a skót is kijön a sodrából:

- Hallja, ez azért már mégis sok! Nem elég, hogy engem megbüntet, még

a fiamat is kidobja az ablakon?

Hosszú autósor várakozik a sorompó előtt. Egyre többen dudálnak

türelmetlenül. A bakter megunja, kijön a házból, és méltatlankodva

odaszól az autósoknak:

- Mit idegeskednek? Hát tehetek én arról, hogy a vonat két órát késik?

Vidéki állomáson kérdi egy utas a vasutast:

- Mondja, melyik vonattal lehet a leggyorsabban Budapestre jutni?

- A gyorsvonat öt perc múlva érkezik, a személyvonat pedig másfél óra

múlva. Én mégis azt tanácsolnám, hogy a személlyel menjen!

- Miért? Az lassabb is, később is jön!

- Igen, de a gyorsvonat nem áll meg nálunk!

- Kalauz úr, nekem Linzben le kell szállnom. Volna olyan szíves

felébreszteni, ha odaérünk? Előre megmondom, én hajnalban egy kissé

morózus vagyok, de maga ne törődjön vele? - kéri az utas, aztán aludni tér.

Másnap délben arra ébred, hogy a vonat Bécsben vesztegel. Megkeresi a

kalauzt, és ordítva támad rá:

- Mit képzel, maga nyomorult, maga senki, maga utolsó disznó, nem kelt

fel, amikor külön megkérem rá? Maga büdös csirkefogó!

A kalauz a sértésekre semmit nem válaszol, csak néz bánatosan. Ettől

az utas elszégyelli magát, és bocsánatot kér, hogy annyira kiborult.

- Sose mentegetőddzék, uram! - feleli a vasutas. - Már megszoktam az

ilyesmit, a munkámmal jár. Hallotta volna csak, hogy miket vágott a

fejemhez az az utas, akit Linzben leszállítottam!