Székely viccek

Erdélyben az volt a szokás, hogy a menyecske fejére tett vékában vitte az ebédet a mezőre, az aratókhoz. Történt, hogy szembejött egy huszár. Mikor közelért, a menyecske elsikoltotta magát.

−  Jaj istenem, istenem...

−  Mi a baj, menyecske? – kérdezte a huszár.

−  Jaj, hát félek, hogy leteper kend...

−  Már hogy tenném azt, amikor a fején van a véka?

−  Hiszen addig letenném!

-----------------------------------------------

Egy felszarvazáson rajtakapott székely legény kiugrott az ablakon, és észvesztő sebességgel iramodott a mezőre, hogy minél messzebb kerüljön a dühös férj puskájának csövétől. Útközben beért egy nyulat. Felrúgta a levegőbe, és rákiáltott:

−  Tűnj el az útból, és hagyd, hogy az fusson, aki tud is!

------------------------------------------------------------------------------

A szegény székely gazda elvesz egy csúnya lányt, akiről az a hír járta, hogy dolgos teremtés. De a lányt bántotta a kinézete, ezért egyre csak ezt hajtogatta:

−  Jaj nekem, jaj nekem, hogy én milyen csúnya vagyok. A gazda bólogatott egy ideig, majd így szólt:

−  Ne sajnáltasd már magad Bözsi, hiszen te csak akkor látod magad, ha a tükörbe nézel. De mit szóljak én, aki egész nap látlak!

------------------------------------------------------------

Jó vásárt csinált két székely. Betérnek a közeli vendégfogadóba, rendelnek fél liter bort, s megisszák. Azt mondja az egyik:

−  Szép idő van.

Kis idő múlva a másik:

−  Ühüm.

Megint rendelnek fél litert, megisszák, s azt mondja a másik:

−  Menjünk!

−  Hát menjünk.

Csendesen szedelőzködnek. Kint megszólal az első:

−  Legközelebb megint bejövünk. Olyan jól elbeszélgettünk!

-------------------------------------------------------- 

Székelyek kártyáznak a kocsmában. Bejön egy kutya, erre megszólal az öreg gazda:

−  Bejött a kutya!

Másfél óra múlva a kutya kimegy. Az öreg megint megszólal:

−  Kiment a kutya!

Ismét eltelik egy jó óra, amikor a kutya megint bejön.

−  Bejött a kutya – mondja a másik gazda.

Fél óra múlva megszólal a harmadik gazda:

−  Most kártyázunk, vagy beszélgetünk?

:-----------------------------------------------------------

−  Hol a vella, lányom?

−  A gereblye mellett, édesapám.

−  És a gereblye hol van?

−  A vella mellett.

−  Ej te szamár! Hát a vella meg a gereblye hol van?

−  Egymás mellett, édesapám.

-------------------------------------------------------

A góbé csúnyán elveri a feleségét, mire az asszony feljelenti.

-- Hogy merte megütni a feleségét? – förmedt rá a csendőrtiszt. – Hát nem tudja, hogy csak a hatóságnak van joga büntetni?

−  Hát nem bánom! – feleli némi tétovázás után a góbé. – Itt a botom, üsse maga!

------------------------------------------------------

Apa és fia a nagy hidegben háttal állnak a tűznek, és melegednek. Egyszer csak megszólal a székely fiú:

−  Apámuram, mondanék valamit!

−  Jól fontold meg, mit akarsz mondani fiam, és csak aztán beszélj!

−  Apámuram, mégis mondanék valamit!

−  Mindig fontold meg, mielőtt megszólalsz fiam! Inkább hallgass, mintsem hogy butaságot mondjál! Egyszer csak felugrik az öreg, s csapkodni kezdi a hátát.

−  Látja, édesapám. Addig-addig fontolgattam, míg egészen kiégett a zekéje.

----------------------------------------------------------

A székely család tűzifával megrakodott szekérrel megy hazafelé. Egyszer csak a kanyarban felborul a kocsi. Olyan szerencsétlenül dől el, hogy mind a hárman a rakomány alá kerülnek. Elsőként az apának sikerül a farakás alól kikászálódnia. Rágyújt egy cigarettára. Aztán kibújik a fia is, leül az apja mellé, és ő is rágyújt. Szívják, szívják komótosan a cigarettát, mígnem megszólal a legény:

−  Édesapám, hát édesanyámat nem kéne kihúzni?

−  Minek a? Hiszen ü nem dohányzik!

------------------------------------------------------

Egy motoros megfordította, s a fejére húzta a viharkabátot, hogy védje magát a szembeszéltől. De a rossz úton felborult és eszméletlenül feküdt az árokban.

Egy arra járó székely meglátta a motort, majd az árokban a motorost. Elébb az emberen akart segíteni. Kihúzta az árokból, s megpróbálta élesztgetni. Közben a rendőrök is odaértek:

−  Ki találta meg a szerencsétlent?

−  Én e – mondta az öreg büszkén.

−  S amikor megtalálta, élt-e még ez az ember?

−  Akkor még szuszogott – felelte a székely –, de ahogyan helyreigazítottam a fejét, attól fogva meg se nyikkant.

---------------------------------------------------------------

Székely gyerek javítja a háztetőt. Egyszer csak megcsúszik, és zuhan lefelé. Utolsó pillanatban elkapja az ereszcsatornát. Miközben lóg rajta, eszeveszetten kiabál:

−  Édesapám, mindjárt leesek.

Kijön az apja a házból, felnéz a rúgkapáló fiára, aztán lenéz a földre, majd így szól:

−  Na és, nincs elég hely?

-----------------------------------------------------

Szörnyű vihar dühöng egy kis székely faluban. Sára nem hajlandó kimenni a kútra vízért, hogy levest főzzön az urának. Ármin gazda hazajőve a kapálásból meghökken.

−  Nincs ebéd, asszony?

−  Csak nem kívánja kend, hogy bőrig ázzak azért a kis meleg ételért?

Az öreg nem szól semmit. Veszi a favödröt, kimegy a kútra, megtölti vízzel, és nyakon önti az asszonyt.

−  Megbolondult kend? Miért öntött le? Csurom víz lettem.

−  Most már vizes vagy, hát kimehetsz a kútra esőben is.

----------------------------------------------------------

Dénes gazda kertjét rendszeresen dézsmálják. A gazda megdühödik és furkóval a kezében lesni kezdi a tettest. Meg is látja egyszer, hogy gyerekek másznak át a kerítésen, s szedik az almát. Nosza rohan feléjük a furkós bottal, de biz’ azok gyorsabbak nála.

−  Állj meg lurkó, mutasd ki vagy? – kiált a legközelebbi kölyökre.

Mire az:

−  Álljon meg kend, hisz magát senki sem kergeti.

---------------------------------------------------------

Vakációra hazajön a székely diák. Játszadozik a szérűskertben, s mindegyre fejre áll.

−  Az öreg góbé figyelmezteti:

−  Ne állj a fejedre, beletódul a vér. A diák mutatni akarja, hogy ő is ért a dologhoz, hát megkérdezi az apját:

−  Azt mondja meg édesapám, ha tudja, hogy a lábamba miért nem gyűlik össze a vér?

−  Az nem üres fiam – mondja csöndesen az öreg székely.

-----------------------------------------------------------------

A turista sétál az egyik erdélyi faluban, és a pályaudvart keresi. Meglát egy székely atyafit, odamegy és megkérdi tőle, hogy hány percre van a vasúti megálló.

−  Hát, ha itt átvág a réten kb. 30 perc, de ha a bika is kint van, akkor csak 15 perc.

----------------------------------------------------------

Beül a székely gazda a nemdohányzó vasúti fülkébe. Előveszi a pipáját, és komótosan megtömi. Látja ezt a kalauz, és rászól:

−  Bátyám, itt nem szabad dohányozni.

−  Ez nem dohány, ez pipa – mondja a székely, nyelvével oldalra billentve pipáját.

−  De pipázni sem szabad!

−  Én nem pipázom...

−  Dejsz ott van a pipa a szájában!

−  A csizma is a lábamon van, mégse gyalogolok.

------------------------------------------------------------

Két székely atyafi utazik a vonaton. Jön a kalauz, és rászól az egyikre:

−  Ez a láda két ember helyét elfoglalja, tessék feltenni a csomagtartóra!

−  Nem teszem! – feleli kurtán az atyafi.

A kalauz hívja az ellenőrt, aki szintén felszólítja, hogy rakja fel a ládát.

−  Nem teszem, makacskodik tovább az atyafi.

A következő állomáson felhívnak egy rendőrt. Ő is ráparancsol a kemény fejű székelyre, hogy tegye fel a ládát.

−  Nem teszem – mondja konokul.

−  És miért nem?

−  Mert nem az enyém.

−  Hát kié?

−  A komámé – mutat a szemközt ülőre.

A rendőr, az ellenőr és a kalauz egyszerre nekitámad a másik atyafinak:

−  A magáé? Hát akkor miért nem tette fel?

−  Én? – mondja csodálkozva a koma. – Nekem senki se szólt!

----------------------------------------------------------

Ábel egy tehenet hajt az úton. Arra megy Áron, s megkérdi:

−  Hová hajtod azt a tehenet?

−  Az orvoshoz.

−  Tán elapadt a teje?

−  Dehogyis!

−  Hát, sánta?

−  Nem sánta.

−  Kólikás?

−  Nem a…!

−  Akkor miért viszed?

−  Hát mert az övé.

------------------------------------------------------