A szilveszteri ünnep környékén Kertváros valamelyik kies 10

 emeletes panel zugában egy erősen beitalozott egyetemista társaság úgy

 gondolta, nem ártana a sí táborba való felkészülést egy kis

 gyakorlással előkészíteni. Ez a lépcsőház egyenetlenségeit

 leküzdő "síelés" (léceken, ahogy kell) egészen addig jól működött, amíg

 a kicsit nagyothalló Mari nénit el nem kaszálták az egyik

 fordulóban. Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket

 hívták ki hozzá - bátorságuk már nem volt el is vállalni az esetet.

 Igen ám, teltek a napok, nőtt a bűntudat s nem volt mit tenni:

 irány a 400 ágyas (az egyetemi kórház), Mari nénit megkeresni,

 bevallani, jobbulást kívánni, virágot átadni... A nyomozás sikerrel járt,

 megvolt az emelet-, kórterem-, ágyszám de ahogy beléptek a helyszínre,

 ott már csak egy üres ágyat találtak, behúzva - friss/tiszta ágyneművel.

 A társaságon eluralkodott a rémület:

 - Mari nénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosokká lettünk!

 Jaj-jaj!

 Kis idő múlva, egy nővér érkezett s természetesen kíváncsi volt,

 hogya fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben. Egyikük erőt

 vett magán és megkérdezte, vajon hova került el innen kedves öreg

 hölgyismerősük, akihez látogatóba érkeztek? Mire a nővér:

 - Áá, szegény Mari nénit keresik? Épp most vitték át a

 pszichiátriára,mivel napok óta azt hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el

 a lépcsőházban...

-----------------------------------

 A minap egy nem egyenruhás, de postássapkát viselő férfit láttam

 futni a járdán. Három kutya volt szorosan a nyomában.

 Elnevettem magam, amikor meghallottam, mit kiáltott oda nekik a

 férfi:

-         De én ma szabadnapos vagyok!

-----------------------------

-         A legfrappánsabb ügyfélkezelés díját valószínűleg az ausztrál

-          Ansett Airlines jegykezelőnője érdemelné ki az alábbi megoldásával:

-          Egy Ansett járat kimaradt Sydney repülőterén, mivel a

-          légitársaság Boeing 767-es utasszállító gépe meghibásodott. Az utasokat

-          gyorsan megpróbálták más járatokra áttenni, a főszereplő hölgy előtt is

-          hatalmas, türelmetlen utasokból álló sor kígyózott. Ekkor egy

-          ingerült utas előretört a sorban, lecsapta a jegyét a pultra, és

-          felcsattant:

-          - Egy jegyet kérek a legközelebbi gépre, és ajánlom, hogy első

-          osztályra adják!

-         A hölgy türelmesen válaszolt:

-          - Sajnálom, uram! Boldogan segítek Önnek, de előbb az itt sorban

-          Álló embereket kell elintéznem.

-          Az utast ez persze nem hatotta meg, hangosan, hogy mindenki hallja a sorban, megkérdezte:

-          - Hölgyen, tudja maga, hogy én ki vagyok?!

-          A nő elmosolyodott, majd gondolkodás nélkül a hangosbeszélő

-          mikrofonja után nyúlt, és beleszólt:

-          - Figyelem! - kezdte, és a hangja visszhangzott a terminál egész

-          területén.

-          - A 14-es kapunál van egy kedves utasunk, aki nem tudja, kicsoda

-          is ő. Ha bárki segíteni tud személyazonossága megállapításában, kérjük

-          fáradjon a 14-es kapuhoz!

-          A sorban álló utasok hisztérikus röhögése közepette a dühös utas

-          A fogait vicsorgatva odavetette:

-          - Kapja be!!

-          A nő ezen sem ütközött meg, hanem mosolyogva válaszolt:

-          - Sajnálom uram, de ehhez is sorba kell állnia!

-         -----------------------------------------

-          

-          Egy nap a kertben dolgozgattunk, amikor kilencéves kislányom

-          siklót talált.

-          Azt tanácsoltam neki, hogy fogja meg nyugodtan, és tegye egy

-          befőttesüvegbe.

-          Később talált egy jókora ökörbékát is, amely egy másik üvegbe

-          került.

-          Sötétedés után aztán szóltam neki, hogy most már engedje

-          szabadon az állatokat. Egyik kezében a békával, másikban a kígyóval indult

-          lefelé a teraszlépcsőn, de hirtelen rémülten felsikított, elejtette a

-          kígyót és a békát is, és berohant a házba.

-          - Mi történt? - kérdeztem a torkomban dobogó szívvel.

-          - Nem láttad? - felelte. - Majdnem rám szállt egy lepke!

-         -----------------------------------------

-          

-          Az évfolyamból gyér érdeklődés mutatkozott egy prof. előadásai

-          iránt. Ezért a prof. az egyik előadás végén bejelentette, hogy

-          legközelebb ZH írás lesz, ahova a hiányzókat is sok szeretettel várja. Közölte,

-          Hogy hiányzást csak akkor fogad el, ha az illető beteg, és már a

-          Halálán van.

-         Erre az egyik diák megkérdezte:

-          - Elfogadja-e a hiányzás okának a túlzásba vitt nemi élet okozta

-          végkimerülést?

-         Kis csend. A prof. a kérdezőre nézett egy

-          pillanatig, majd ezt válaszolta:

-          - Majd legfeljebb megírja bal kézzel.

-         ----------------------------------------

-          

-          Egy kollégám nagybátyja hazafelé tartott éjszaka a forgalmas

-          Városi bekötőúton. Csak az nem stimmelt, hogy erősen be volt rúgva,

-          annyira, hogy talán még ránéznie se lett volna szabad az autóra, nemhogy

-          vezetnie. A belső sávban poroszkált halál lassan, hogy ne

-          tűnhessen fel senkinek. Ez a túlzott lassúság (és az időnkénti kilengések)

-          lett a veszte. Hamarosan leintették a rendőrök. Elég volt egyetlen

-          pillantás vérben forgó, bamba szemeire, egyetlen szippantás a

-          leheletéből, és elő kellett venniük a szondát. Felszólították,

-          Hogy hagyja ott a kocsit, és tartson velük a kapitányságra. Már épp

-          Vitték volna el, amikor két autó összeütközött a szemközti sávban.

-          Szigorúan ráparancsoltak a részeg nagybácsira, maradjon ott, ahol van, és

-          áttűztek helyszínelni. Emberünk viszont rájött, hogy ez az

-          utolsó  esélye, gyorsan elhatározta, hogy lelép.

-          

-          Mikor meggyőződött róla, hogy a rendőrök éppen nem láthatják,

-          kereket oldott. Egyenesen a garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült

-          feleségéhez.

-          - Ha jönnek a zsaruk, mondd, hogy influenzám van, és egész nap

-          Itthon voltam. Közelébe se mentem a kocsinak - hadarta. - Ja, meg hogy

-          odabenn alszom az ágyikómban - fejezte be, és egy whiskys üveget

-          felkapva a szobájába indult. Félóra múlva megjelent a rendőrség.

-          A feleség kinyitotta az ajtót és még mielőtt a rendőrök

-          megszólalhattak volna, előadta, hogy a férje egész nap ágyban volt, mert beteg,

-          most is alszik, mit akarnak.

-          - Ez esetben, asszonyom - szólalt meg végül a rendőr -, gondolom

-          nincs kifogása ellene, ha benézünk a garázsba - és már nyújtotta is

-          kezét a kulcsért. Az asszony zavartan odaadta, és ő is velük tartott.

-          Amint beléptek, elállt a lélegzete. A rendőrök viszont azt

-          látták, amire számítottak.

-          Ott állt a gyönyörű rendőrautó, villogott a kék fény a tetején.