LEGCIKISEBB ÉLMÉNY

Éppen tusoltam, amikor a négyéves kisfiam bejött a fürdőszobába, és fogkrémmel bajuszt és szakállt rajzolt magának Olyan cuki lett, hogy még vízesen kiugrottam a tus alól, hogy digitális gépemmel egy képet készítsek róla. A fotót feltöltöttem a netre, szétküldtem a barátoknak, rokonoknak. Vártam a dicsérő maileket. Először a férjem írt:"Szívem, nézd meg jobban a fotót..."
Megnéztem. Majd elsüllyedtem: a kép hátterében, a fürdőszobai gardrób tükrében ott vagyok én is egy digitális fényképezőgépbe öltözve.

Beálltam egy zsúfolt parkolóba és leengedtem az ablakot, hogy a hátsó ülésen nyújtózkodó kutyusom kapjon elég levegőt. Nem akartam, hogy utánam induljon, megálltam hát a járdán és visszamutatva rá, határozottan azt mondtam:
- Ott maradsz! Érted?? Maradsz! Maradsz!!
Egy közeli autó vezetője, látva hogy szőke vagyok, csodálkozva végigmért, majd megszólalt:
- Csak be kell húznia a kéziféket!

Születésnapom volt, bérházban laktam és mentem haza, levoltak kapcsolva a villanyok a sötétben mentem haza, magányosan, amikor kinyitottam az ajtót, fingtam egy orbitálisan nagyot és felkapcsolódtak a villanyok... és elkezdtek rekettyésen énekelni:
- Boldog szülinapot...

A nagypapámnak egy kazettát szántam születésnapjára, amire néhány dalt vettem fel, és szerettem volna egy verset is rámondani. Éppen ennek elkészítésén munkálkodtam, amikor hirtelen meglátogatott a barátom. Beviharzott a szobámba, és rám vetette magát. Heves csókolózásba kezdtünk, úgyhogy a versmondás abbamaradt. Másnap persze késésben volt az egész család. A nagy sietségben rögzítettem még a verset, de visszahallgatni már nem maradt időm. Amikor a nagyszüleimnél az ajándékok átadására került sor, a kis unokaöcsém rögtön berakta a kazettát a magnóba, és elindította. A daloknak mindenki örült, közben kedvesen beszélgettünk mindaddig, amíg hirtelen heves sóhajok nem hallatszottak a magnóból. Azt hittem elsüllyedek, de még mindig reménykedtem, hogy talán nem ismerik fel a hangomat. Sajnos ez a remény is szertefoszlott, amikor a barátom hallhatóan a nevemet suttogta. Nem tudtam mást tenni, mint kikapcsolni a szerkentyűt, és azonnal elhagyni a helyiséget.

Indulok munkába, barátnőm utánam szól, hogy vigyem már le a szemetet, amit - szemeteszsák híján - egy vékony, szinte teljesen átlátszó nejlonszatyorba tett bele. Én persze elindulok, de mire leértem a lépcsőn, elfelejtettem a kukába bedobni és vittem magammal. Lazán felszálltam a villamosra, utána a metróra, majd amikor jöttem fel a mozgólépcsőn, akkor döbbentem rá, hogy mit hurcolok magammal...