Miért rúgtam ki a titkárnőmet?


 Két hete volt a 50. születésnapom.

  Egyébként sem éreztem magam valami fényesen..

  Lementem reggelizni.

  A feleségem azt sem mondta: Jó reggelt, nemhogy Isten éltessen. ...

  A gyerekek sem mondtak semmit, teljesen hidegen hagytam őket.

  Úton az irodába már teljesen levert voltam.



  Bementem az ajtón és Mari, a titkárnőm felállt és így szólt:

   Isten éltesse sokáig, főnök!

  Na, ettől egy kicsit mindjárt jobban lettem.

   Legalább egyvalaki nem felejtett el!



   Délig dolgoztam.

  Pontban 12-kor Mari bekopogott az ajtómon és azt mondta:

  - Főnök, ma van a születésnapja.

   Menjünk el ebédelni, csak mi ketten!



   Nem a szokásos étterembe mentünk, hanem egy hangulatos kis falusi lokálba, hogy egy kicsit magunk lehessünk.

   Ittunk két Martinit és elégedettek voltunk a kiváló ételekkel.

   A visszaúton Mari azt mondta:

   Tudja, olyan szép ez a mai nap, és ma van a születésnapja.

   Ne menjünk  vissza az irodába!

   Menjünk fel hozzám és igyuk meg ott a délutáni kávét!

   Így felmentünk a lakására és kávé helyett megittunk még két Martinit, és kényelmesen elszívtunk egy-egy cigarettát.

   Egy idő után Mari így szólt:

  Ha Önt nem zavarja, felveszek valami kényelmesebbet.

  Csak beszaladok a hálóba, azonnal itt vagyok.

  Néhány perc múlva valóban jött is. A kezében egy születésnapi torta volt és őt követték:
a feleségem, a gyerekeim és a közelebbi munkatársaink és a

  Happy Birthday-t énekelték.

  És én ott ültem a heverőn, és

       ....... a zoknimon kivül semmi nem volt  rajtam.