Vicc: Egy tehetséges író tollából. (Nevetőizom fejlesztés.)

Szeretettel köszöntelek a A humor hívei közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 4160 fő
  • Képek - 5947 db
  • Videók - 616 db
  • Blogbejegyzések - 2115 db
  • Fórumtémák - 33 db
  • Linkek - 459 db

Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
A humor hívei vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a A humor hívei közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 4160 fő
  • Képek - 5947 db
  • Videók - 616 db
  • Blogbejegyzések - 2115 db
  • Fórumtémák - 33 db
  • Linkek - 459 db

Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
A humor hívei vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a A humor hívei közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 4160 fő
  • Képek - 5947 db
  • Videók - 616 db
  • Blogbejegyzések - 2115 db
  • Fórumtémák - 33 db
  • Linkek - 459 db

Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
A humor hívei vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a A humor hívei közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 4160 fő
  • Képek - 5947 db
  • Videók - 616 db
  • Blogbejegyzések - 2115 db
  • Fórumtémák - 33 db
  • Linkek - 459 db

Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
A humor hívei vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

 

2010. augusztus 13., péntek

Kovács-Szabó János István középső lánya lakodalma: a menyasszony nem ismeri a meghívottakat

.

Nem baj: az anyja ismeri  és bemutatja őket neki, amint kanalazzák a levest:

- Azok meg kik ottan?

- Azok Gurbucánék és a gyerekeik. Ez itten meg Bulugyánné, a régi blokkból, a tavaly halt meg nekije az ura. Nem ismered őket, fijam, mert még nem voltál megszületve, amikor ezek az emberek még léteztek.

- Az a banya itten ki?

- Az Csilluka, te! Manci báttya keresztlánya. Jaj, baszamafülit nekije még máma, ez nem még ismeri meg a rokonokat!

- Áhá, Manci báttya, aki meghalt…

- Dehogy halt meg, há ott ül a földön né, nem még találja az egyensúlyát, rágná ki a nyavalya a belit annak a részeges pofájának még máma.

- Azok ottan sokan, akik ordibálnak, azok András résziről vannak…

- Dehogy vannak, hogy lennének András résziről, fijam! Hát az ottan Mámáci néni és Búzaelvtárs bácsi a Csérélétől. Ottan is dolgoztam egy csomót. Nyújtottam a nyakamat értetek, baszamafületeket. És az Buba és Duda néni a Omécsélémétől. Egy szekcióban voltunk, aztán áttettek minket oda a nyavalyába. Na, és akkor onnan, a nyavalyából, itt vannak Cupánék, Turgyán és Czefréné és Czefrénének a menye. Őket is mind meg kelletett hívjátok. A Czefréné mindkét keresztfiának voltunk az esküvőjén apáddal. Az ottan meg a Bolond Turbucánnak a fia, a normális, mert két fia van nekije, egyik bolond, mint ő, aztat nem még kelletett meghívjátok, és a másik, a normális, na az itten van. És annak az anyósa ül mellette, te nem még ismered őket, mert kicsi voltál, amikor ők léteztek.

- Üh…

- Aztat a bácsit, Cucujka kereszapád mellett, az asztal alatt megismered? Nem! Apádnak volt főmérnöke a Romünijá Hárnikánál.

- Milyen Cucujka? Mi az a Romünija Hárnika?

- Az már nem létezik: gátá!

- Hogy kerül ide?

- Úgy, hogy nagyapád a kollektívben helyettesítette, ott azótától nagyon megbarátkoztak, és az anyósa, Demisszia néni, elintézte, hogy Bercike nénnye bejusson a Réméfébe, targoncásnőnek. Aztán onnan nyugdíjba ment, de már nem mint targoncásnő, hanem valami más. És akkor apád cserébe elintézte nekijük, hogy a fia bekerüljön almérnöknek a Szürguincába. Amikor Szürguincát privatizálták és megszüntették az olaszok, akkor át kelletett menjenek apáddal együtt a Szikragyárba, mer ottan átvették őket: apádat csifra számlálónak, őtet egyenesen főmérnöknek, mert volt nekije egy esti egyeteme. És akkor, amikor felépült a metró Kolozsváron, a Szikragyárból kivált a Réméfé, a komposztgyár.  Azótától ottan dolgozik.

- Ki az a férfi , aki ottan az asztalra felállt és  részegen románul ordibál? És bozgorozza a vendégeket. Olyan ijesztő…

- Az Dezső báttya fia,  Aladárka, az első házasságából, te, hát nem tudod?!

- Román?

- Nem, román az, te! Jaj, baszamafülit, nem még ismeri meg a saját nyámjait se ez a gyerek! Nem román. Csak volt nekije egy agyvérzése, és azon az oldalon vérzett el az agya, ahol a magyar tudás van. A sok hólapátolástól kapta az is az agyvérzést, fijam, mint a nagyapád. Nekije is mind az orrán jött ki az agyvérzése. Na, nem még volt mit csinálni: őtet is meg kelletett hívjátok, fijam.

Közbeszól maga Kovács-Szabó:

- Dehogy a hólapátolástól. Attól nem kapnak ilyet. Nekem ne mondja senki!

 

 

 

És egy másik!

 

 

 

 

2010. június 13., vasárnap

Kovács-Szabó unokája nem olvasta el a regényt a román irodalom érettségihez

Szerencsére Kovács-Szabó János Istvánné látta a regényből készült filmet a tévében. Ezért diktál az unokának. (Maga Kovács-Szabó János István valamit dolgozik a sarokban, mert most is van egy kis csubuk munkája.).

- Ion és Florika szerették egymást, de az az igazság, hogy Florika csak rühelődni keletett nekije. De ne úgy írjad, hanem írjad aztat, hogy Florikának nem volt földje, Ionnak meg a föld jobban keletett, mint egy feleség. Érted? Akkoriban úgy volt, külön volt a rühelődés, de a végin mindig a föld számított. De közbe ottan volt Anna is, aki a részeges Bácsúnak volt a lejánya, és Ion eztet az Annát szemelte ki magának a föld miatt. Mert nekijük volt sok földjük. Ionnak Galentás volt az apja, de nem még tudom mi az, aztat ne írjad, hagyad ki a helyit. De ilyen cerány volt az egész, csak volt köztük szerecsia is, meg gazdagabb is. Szóval Anna apja volt Bácsú. Eszedbe jut majd a fogorvosról a kilencedikről, az is Bácsú, hogy a nyüvek rágják ki a belit annak is még máma. Az is egy olyan nagy cerány. Láttad, János, nem volt jó az a sárga kocsi, keletett nekijük venni aztat a pirosat? Veled beszélek, baszamafüledet!

- Ühh.

- Bácsú a lejányát egy másik embernek, Dzsordzsénak akarta adni, mert az egy gazdag cerány volt. De mindenki tudta a faluban aztat, hogy miről van közbe szó. Mert meglátták egyszer Annát, hogy Ionnal rühelődik egy nagy nuk alatt. A pópa is mind bíztatta Iont, hogy csinálja csak fel Annát, mert háha akkor az apja könnyebben hozzája adja feleségül. Nem keletett őtet sokat bíztatni, baszamafülit még máma. Végül addig jár Ion éjjel hozzája rühelődni, ameddig jól felcsinálja. És akkor Bácsú kénytelen nekije adni a lejányát és vagy két bihajt is melléje. Érted? Na, de előtte jól megagyalja Annát, amiért olyan szégyent csinált nekije, hogy a fél falu összegyűlik, és akkor kiabálnak, hogy váj váj váj, damnyé! És először nem akar adni földeket nekijük. Aszmongya Bácsú Ionnak:

- Nucc dáu nyimnyik.

- Kum? Nyimnyik?!

- Nyimnyik!

- Nyimnyik?!

- Nyimnyik.

Na, aztán meg ez van: Anna megszüli a gyereket, amit Ion csinált nekije, amikor felcsinálta őtet. Aztán felakasztja magát a csűrbe és öngyilkos lesz bánatába, hogy Ion most már csak mind Florikával rühelődik félre. Na, várjál, mert addig még vannak dolgok! És le kell írni aztat is, hogy az osztrákok és a magyarok tartják elfoglalva végig a falut, mert ez abban az időben játszódik. A múlt századba. Nem ebbe a múlt századba, hanem a másik múlt századba. Na, és akkor csinálnak egy nagy nuntát, de már ott is Ion direkt, struccból is mind csak Florikával táncol, Annára nem még néz rá. Anna még ekkor nem akasztotta fel magát, az majd utána következik. Ion azér közbe kapott érte már valami földeket Bácsútól, és most már nem még izgatja magát. Eztet mind látja szegény Anna, és nagyon fáj ez nekije belül. Aztán Florika összeinkurkálódik Dzsordzséval, mert ők mind a ketten hoppon maradtak közbe. De ez mind még ezelőtt van, mielőtt Anna felakasztotta magát a csűrbe. Utána aztán Ionnak megint Florika keletett, de már nem csak rühelődni, hanem feleségül, mert földje már volt nekije. Na, de itten van a baj, mert Ion a földeket elveszteti! Meghal a gyerek, és a volt apósának retrocsedálják a földet, és akkor már megint nem keletett nekije Florika, de most már Dzsordzsénak sem, mivel aztat is felcsinálta már mindenki. Na, a végin Dzsordzsé úgy kupán üti Iont, hogy az meghal, és akkor elviszik a börtönbe. A pópa nyer, mert a végin a biszerikára írják az összes földeket.

 

 

Meg mégegy!

 

 

2010. április 8., csütörtök
Kovács-Szabó János István anyatársa betelefonál a “kívánságmuzsikába”

- Jajdrágajóistenem, milyen nehezen jutottam be magukhoz,  a fene a csőrit a telefonnak, aki aztat kitalálta, nem tudom már miótától próbálom, szeretném megmondani, nem tudom, ha hallják, amiket mondok itten, hogy küldöm a zenét az én drága Anuskám születésnapjára, hatvanharmadik éves; mondom az uram öccsének, az én szerencsétlen sógoromnak, elitta már itten nekem az eszit egészen, te Pityu, én megpróbálom felhívni a tévét, valahogy bejutok én is, nekem ne mondja senki. Kérem szépen aztat az éneket, Tamásgábortól,  hogy a “Nem még zöldell  szamosvíze szívem alatt”; a jóisten éltesse magukat, jaj de jó látni, hogy visszajött, kedves Manyika, a szülési szabadságról; egész nap nézem magukat, az egész ország mind magukat nézi reggeltől estig, más tévéket már nem még néz senki sem, hogy a fene rágná ki a csipáját annak, aki magukat bántsa, mert mindenki magukat bántsa és be akarja szüntetni amiótától magukat tudják, na a fene a csőrit nekijük! Manyika, a haját ne még kösse hátra, igyon köménymagos teát és tegyen egy törülközőt a melle alá, magának jól áll így, kibontva is, olyan, mint a Dezdemóna haja;  Dezdemóna egyik szomszédom, egy híres ávokáta, román, de nagyon rendes, egyem a szívit magának, kívánok sok egészséget, reményt, szeretetet, szóval Tamásgábor, a “Nem még zöldell szamosvíze szívem alatt”…

- Mi most sajnos csak a “Kék ibolya, szállj hazámnak egére – hejj,  magasra, magasra!”…

- És a sógornőmnek, a kisebbiknek, Erzsikémnek Nyugatnémetországba és lányának, Ikeának, Svédországba áprillis húszadikára, ez nekem a kisebbik sógornőm, a nagyobbiknak nem még küldök, mert az nem tud magyarul, mert süket szegényke, azótától amiótától volt egy cukorbaja, abból maradt nekije vissza valami és – gátá! -  megsüketült, minden baja volt nekije is, fene a csőrit, már tizenhatévesen – tizenhatévesen! - császárolták, és kiderült, hogy nem is kelletett volna; és Tőkés püspök úrnak neve napjára, hogy legyen ereje nekije, egyem meg a szívit, jaj, hogy meg van öregedve; és az én drága apatársamnak, Kovács-Szabó János Istvánnak, a Tulipánt uccába, kívánok sok egészséget, a zisten áldja meg aztat a szorgalmas kezit, mindig dolgozik, állandóan van nekije ilyen meg olyan csubuk munkája, most is csinált nekem egy régi givettából egy laskanyújtót;, és aztán a középső lányának névnapjára a Surgyélán uccába, április tizennyolcadikára, és az én Pintyőkémnek - amikor mentünk iskolába, mindig megvárt engemet, és mikor mentünk haza – a drága! - akkor is mindig megvárt  - aztán együtt dolgoztam a nővérével, Demissziával a Lépéménél, nekije román nővére volt, az apja után, a mostani vajgyár, akkor lepedőgyár volt, még a régi demokráciába, kívánom a Pintyőkémnek, hogy a jóisten adjon nekije hosszú életet, hogy fel tudja nevelni aztat az unokáját, mert az a tikelósz fia, annak vége – gátá! – egy semmirevaló, ádáz tekergő, egy olyan tikelósz, aztán küldöm a jókívánságaimat az én drága Fannikámnak Szamosfalvára, május nyolcadikára, együtt voltunk a nagy bajban a Pécsélében, ott dolgoztunk a kantinban, a legnehezebb időkben, amikor Pistuék még itten voltak; és Kelemennének, az én drága Andrisom menyének és kicsi fiának, Bogdánkának és az ő Bucókájának május tizenötödikére, hogy egymást ne még bántsák, mert jó a zisten, és mindent lát a szemivel, és semmit se hagy figyelmen kívül, mindenki aztat kapja meg magának a végin, amit érdemel.

- Mi most akkor a “Kék ibolya, szállj hazámnak egére, hejj,  magasra…”

- És Butyik Zolinak, a nagyobbik öcsém sógorának a Pillangó telepre, május negyedikére, kivéve a feleségit, az egy megátalkodott, egy olyan szpúrkáta perszóna, fene a csőrit nekije, és minden kedves szomszédomnak, Balikánénak a hetedikről, Pilinyákéknak, a jóisten tartsa meg őket boldogságban, hogy tudják befejezni az izolálást a lakodalomig, Munyóka unokájának és kishugának, a Corupției uccába május hetedikére, az én drága Marikámnak, Maroskatódra, porcukor ment nekije az orrába, amikor gyerek volt - és majdnem gátá volt! -, Dezső tiszteletes úrnak, a Cipész uccai kistemplomba és feleségének ugyanoda, a feneacsőrit; ha lehet, akkor Tamásgábor: “Nem még zöldell szamosvíze szívem alatt”…

- Mi viszont a “Kék ibolya, szállj hazámnak egére, hejj …”

- És az én drága uramnak, a fene a csőrit, nem még akart engedni telefonálni, de nem rossz ember, amikor nem iszik, meg aztán az én drága Andrisom menyének és kicsi fiának, Bogdánkának és az ő Bucókájának, és ne felejtsék el Pintyőkét, szegény feje, az a tikelósz fia nekije, a nagyobbik vejemnek gyógyulást kívánok, adjon a jóisten neki is és a az egész családjának minden lehető legjobb jót, búzát, békességet, reményt, jaj, és főleg  egészséget, Bilike keresztlányomnak és kisfiának; utána meg Álbuleszku doktornak április tizenhetedikére, a jóistem a keze nyomát is áldja meg nekije, ő mentette meg az én Sunyókámnak az életit, amikor az gátá volt, mind fosott szegény nekünk itten, mint a Kilin lova pünkösdkor a  Pillangó uccában, mondta az én drága apatársam, hogy ez nem jó, amikor ő gyerek volt, csak úgy ették a murkot a kertben, nem még volt semmi bajuk tőle. Hogy nekije ne mondja senki.  Az én Sunyókám az itteni Lajosomnak, úgye,  a mostohaöccse, drága jó gyerek, neki is sok boldogságot, és ne még vesztesse el a reményt, mert, jaj, Sunyókám, mondtam, hogy tartsad nyitva a csipádat, tudjad, hogy a zisten itten van és lát, nyitva van a szeme nekije, és  mindenki aztat kapja magának a végin, amit érdemel; láttad, Sunyókám, hogy még járt Kilin néni is a végin? A szélső Kilin néni, a tojásos, akinek a varrógép becsípte a fülit a Csészéménél, nem a másik! Bottal ütötte a vejinek a nyomát, és hiába: gátá!

- “Kék ibolya, szállj hazámnak egére/Hejj, magasra, magasra"!”

 

 

 

Innét:

Tivadar bámészkodó és barátkozó blogja

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 9 éve

Nagyon jó pofa írás. Emellett roppant szellemes is. Olvassátok el két vigyorgás közt azért nem kell hangosan felröhögni.

Válasz

Ez történt a közösségben:

szabo jános írta 1 hete a(z) vicc fórumtémában:

-Magyarország hegyen épült város – mondta, miután ...

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu