A magyar nyelvi humor

A magyarok szinte sportot űznek abból, hogy mit lehet tenni a magyar nyelvvel. Ki indította el azt az "elmétlen" játékot, hogy mindent megfordítunk, s akkor igen érdekes új jelentések születnek? Szinte már lessük, hogy hogyan is lássuk a dolgok fonákját! Az egyik feljegyzés szerint Vadas Pál, de ő sem dolgozhatott "elõképek", nyelvi hagyomány nélkül.

Össze ne tévessze!
a boka táját a toka bájával,
a borztanyát a torz banyával,
a csárda zaját a zárda csajával,
a száradt füzet a fáradt szûzzel,
a fartõt a tar fõvel,
a harcsa máját a Marcsa hájával,
a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával,
a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal,
a foltos bölényt a boltos-fölénnyel,
a hõs ember nevét a nõs ember hevével,
a réti pipacsot a péti ripaccsal...

Ezek bizony egyfajta keresztszerkezetek (kiazmusok), látjuk, hogy
vannak köztük mesteri kettõs, de hármas cserék is. És szinte "dõlnek"
az újabb példák, most már a "Nem mindegy..." kezdettel és persze egyre
vaskosabb tartalommal (mert a "mai folklór" olykor a diszfemizmusával
akar iróniát kelteni):

Nem mindegy...
hogy egyöntetû vagy ön egy tetû,
hogy vízibusz vagy buzi visz,
hogy mögöttem vagy nem öttem mög,
hogy teniszpálya vagy pénisz tája,
hogy rovarszervet ivartalanítani vagy ivarszervet rovartalanítani,
hogy mire fekszel: nedves kõre vagy kedves nõre,
hogy helyet cserélni vagy csehet herélni,
hogy vörös szalag vagy szõrös valag,
hogy véres párbaj vagy páros vérbaj,
hogy köhögve röpülsz vagy röhögve köpülsz.

Még két "mesteri" példa, egy irodalmi és egy népi (merthogy viccként
gyûjtöttem):

Nem mindegy, hogy Gödön van szobrod, vagy Szobon van gödröd.
No de Józsi bácsi, nem székletbõl sormintát végig az ajtóra, hanem
székletmintával a sor végére az ajtóhoz!

Megfigyelték-e már azt, hogy ezeknek a "cseréknek" az alapja az
összetett szavakban rejlik? Bizonyos szavakat ugyanis lehet így is,
úgy is társítani. S akkor állhatnak elõ olyan felcserélhetõ, vagy
egyáltalán felcserélhetõ párok a következõ képlettel: ab = ba.

bérlõtárs - társbérlõ
állampárt - pártállam
csónakmotor - motorcsónak
padlószõnyeg - szõnyegpadló
lisztcukor - cukorliszt
rádiómagnó - magnórádió

Az összetett szavak nemcsak megfordíthatók, hanem további összetételek
alapjai is lehetnek. Ekkor keletkezhetnek egészen sajátos
összetételek, amelyekben az elsõ összetett szó utótagja egyszersmind a
következõ összetett szó elõtagja, a következõ képlet szerint: ab + bc=
abc.

A vicctechnika is elõszeretettel megfordít szerkezeteket:

- Te, ha én kávét iszom, nem tudok elaludni!
- Nálam ez pont fordítva van!
- Hogyhogy?
- Ha alszom, nem tudok kávét inni!

- Mi a különbség a kés és a vonat között?
- A vonat tud késni, de a kés nem tud vonatni.

Mielõtt beletörne a nyelvünk, lássunk néhány nyelvtörõt az igen gazdag
termésbõl! Kevesebb is volt a beszédhibás (legalábbis a logopédusok
szerint), amikor ilyenekkel tornáztatták a gyerekeket:

Láttam szõrös hörcsögöt. Éppen szörpöt szörcsögött. Ha a hörcsög
szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsöggörcsök.
Meggymag. Szelíd meggymag vagy, vagy vad meggymag vagy?
Piros csíkos cinkcsészében cukros csirkecomb.
Agostyánban agg atyák a gatyáikat aggatják!
A Moszkvics-slusszkulcs luxusszükséglet.

A képiség és költõiség összekapcsolásából fakad a Ki hogyan hal meg? sorozat.

A kertész a paradicsomba jut.
A hajóskapitány révbe ér.
A suszter feldobja a bakancsát.
A házmester beadja a kulcsot.
Az aratót lekaszálja a halál.

A nyelvtani formáknál maradva egészen egyedi magyar nyelvi lehetõség a
szavak, nevek "ragozása" - ismét egy le nem írt, nem elemzett magyar
nyelvi "lehetõség"! Rendkívüli lelemény a kiinduló példánk, amely
személyes névmásokkal "kezdõdõ" igéket tartalmaz - a humort egyébként
a szerkezet szokatlan és szabálytalan széttagolása okozza.

Én ekelek, Te keregsz, Õ gyeleg
Mi nistrálunk, Ti vornyáztok, Õk lendeznek12

Vagy egy még bonyolultabb ragozós mondóka, amelynek lényege, hogy egy
kiinduló szerkezethez "paradigmát" (ragozási sort) talál ki alkotója:

Én sike te fuszos, Õ sike mi fuszos, Misike tífuszos.

Másfajta paradigma is megél szóvicc formájában: a melléknévfokozás.

- Ön inka?
- Igen, és ön?
- Én még inkább.

Természetesen véletlen, ami most következik, de aki meg/kitalálta
(sok-sok játék és persze nyelvhelyességi hiba képzelhetõ el a magyar
grammatika legmozgékonyabb kategóriájával, az igekötõvel is), egészen
különleges agyú ember lehetett. A leghosszabb magyar mondat, amely
visszafelé is ugyanaz:

Kis erek mentén, láp, sík ölén, oda van a bánya rabja, jaj Baranyában
a vadon élõ Kis Pálnét nem keresik.

Erre az elõmintára alkotta meg elmés magyar ezt a versezetet:
Az utcán hideg szél söpör,
zsebemben egy marék töpör-
tyû, de hideg van!

A széttagolás vicc formájában:
- Miért nem találják Palikát az erdõben?
- Mert Pál ma fa!

- Mi az, fémbõl van és utazik?
- Vas utas.

Illetve a szabályok alapján történõ, de mégis szokatlan (helytelen)
szóalkotásmód:

- Mi az aperitif ellentéte?
- Az utó-pia.

Hogy a magyar vicc egyedülálló, minden magyar tudja. Elsõsorban csak a
magyar, mert a szóvicc, a nyelvi vicc nem fordítható le. A vicc
továbbra is a társadalmi-politikai dolgokra leggyorsabban reagáló
mûfaj: energiaital, pitbull, web aligha szerepelt néhány évtizeddel
ezelõtt a folklórban.

- Milyen a falusi energiaital?
- Kutbul.

- Milyen a falusi harci kutya?
- Ólbul!

- Mit énekelnek a molyok a szekrényben?
- Edda blúzt!

- Mirõl lehet felismerni a számítógépes (internetes) kalózokat?
- Webhely van az arcukon.

A szóviccek egészen egyedi formája a szóvegyüléses alakokat létrehozó vicc.
- Mi lesz a mackó és a narancs keresztezésébõl?
- Pandarin.

- Mi lesz a paripa és a grépfrút keresztezésébõl?
- Lócitrom.

- Mi lesz a tehén és a macska keresztezésébõl?
- Mú-mia.

Ebben az írásban kicsit nyelvtanoztam. A viccek is tudnak a
nyelvtanról, a nyelvtantanításról is:

- Az iskolában megkérdezi a tanár, hogy ki mit kapott karácsonyra.
- Pistike, te mit kaptál?
- Hátitáskát!
- Fiam! Háttal nem kezdünk mondatot!

- Kisfiam, etté'?
- Nem egy té, hanem két té!

- Pistike, mondj két névmást!
- Ki? Én?