Tegnap kisebbik lányom hazajött az oviból és kérdeztem tőle:mi volt az ebéd és hogy meg ette-e?Válasz erre:

-Jeggeli egy szál kifli vajas kenyérvel (így mondta) az ebéd meg tahonya hutival (hús) meg lekvárral, de a lekvárt nem ettem meg. Nem volt jó, mondta. Ekkor már dőltem a nevetéstől és többször is megkérdeztem, hogy biztos, hogy lekvárt kapott? Ő állította a maga igazát, erre jött a nagyobbik lányom, aki  mondta hogy tarhonyás hús volt az ebéd CÉKLÁVAL.                  

Kistesó érkezet! Nagyobbik fiam kisebb gondolkodás után az első találkozás után a mamánál: "Mama, Pici Abi, pici baba, kicsi kéz, kicsi kuki. Dani, nagy baba, nagy kéz, nagy kuki!"

A fiamat elvitte a mamája hozzájuk / akkor 3 éves volt /, én itthon maradtam a csöpp lányommal. Mikor hazaértek, örömmel kezdte a verset, amit akkor tanultak, a cipőpucolásról szólt. Közben én a lányomat tettem tisztába. Törölgettem a fenekét, a fiam megszólalt: Ha jól megtörölted, használhatod kistükörnek. Ez is benne volt abban a versben... Mondanom sem kell, alig tudtam tisztába tenni, annyira nevettünk

Tesóm gyerekei megkérték a nagyit,hogy vigyáznának e a gyerekre mert szeretnének este elmenni kicsit kikapcsolódni. Nagyi természetesen mennyetek csak,igenám de a gyerek már délután hallotta, hogy a szülők este készülnek valahová. Este durcásan mondja a nagyinak,tudod mamikám úgy döntöttem, ha majd nagy leszek én sem viszem anyáékat magammal.

Első osztályos volt a fiam amikor az S betűt tanulták. Ment is az addig még a SÓS szóhoz nem értünk, az istennek se mondta ki egybe. Rá akartam vezetni .... több megoldást is kitaláltam, de nem ment.  már sajnáltam, hogy mit összeszenved, mikor mondom:  Ferike az ilyen ételt te se szereted!
A fiam nagy megkönnyebbüléssel:   ZÖLDBAB  

Mikor a fiam kicsi volt nagyon szeretett autókkal játszani. Beszélt közben magában. Egyik ilyen alkalommal történt: "Megyek tankolni. Jó?" Mondom, hogy jó. Akkor megszólalt a fiam és van tank? 

Kedvenc 2 éves barátnőmet fürdetem, mert az anyjának dolga van. Laura hisztizik, semmi sem jó, nem akar vetkőzni, de mégis sikerül levenni legalább a zoknit, ekkor rám néz, könnyes szemekkel és azt mondja (hangsúlyozom a 2 éves!): Tecuska, egész gyerekkoromban fázott a lábam! Hát hiába, az élettapasztalat!

Többször is szólok a gyerkőcöknek, ha pakolni kell, vagy viselkedjenek rendesen. Utoljára úgy szoktam, hogy elmondom újra, és utána elkezdek számolni: 1. 2.... ,3. Hát egyszer szedem a málnát. Jön a legkisebb, kér valamit, mire én: Majd megyek mindjárt. Válaszol: Anya 1..., 2..., 3.

Székesfehérváron lakom. A Városháza mellett áll Pátzay Pál  bronz lovas szobra. Egy oviscsoport haladt el arra, és két kisgyerek eltűnődött:
-Szerinted hogy tudták feltenni olyan magasra azt a lovat?
-Hát, szerintem felment oda, aztán megdöglött...

Egyik nyáron anyukám kisöcsémmel ült a strand bébipancsolójában. Odaúszott hozzá egy kisfiú és megkérdezte:Te tündér vagy?
Anyukám: Nem. De miből gondolod?
Kisgyerek: Látom az aranyhajszálaidon
(Az őszhajszálakra gondolt...és mikor közölte anyukám, hogy azok csak "ezüst" szálak, és ő nem tündér, a kisfiú otthagyta)

Együtt öltöztünk 3 éves kis barátnőmmel Laurával az uszodában, nézett egy darabig és megkérdezte: Te is sok csokit ettél kiskorodban?.... No igen ,elég gömbölyű vagyok!

Biciklitúrán voltunk, letekertünk 50 km, közben strandoltunk és 8 éves lányom ezalatt egyfolytában beszélt. Már majdnem hazaértünk, mikor egyszercsak felkiáltott: jaj, de elfáradt a szám. Aztán mondta tovább.

Kis elsős ismerősöm Marcika, azt mondta a szüleinek pár nap iskola után: Na, jó rendben, de csak azért mert ti akartátok, még 3 hétig járok ide, aztán befejeztem!  (miért pont 3 hétig? azt csak ő tudja!!)