Lörincz-Tiszai Andrea üzente 10 éve
Lörincz-Tiszai Andrea üzente 10 éve
Farkas Rozália üzente 10 éve
Kántor Aranka üzente 10 éve
Fantasztikus!!!!!!!!!!!!!!!! A legborzasztóbb az egészben az, hogy sajnos nagyon is igaz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!De nyugi indul újra a "valóvilla" vagy "valóvilág"? és ott lesz tanulni-látnivaló sok-sok-sok!!!!!!!!!!!!!!
Herke Jánosné üzente 10 éve
barakonyi gyorgyi üzente 10 éve
Dr. Horváth Antal üzente 10 éve
Tetszik, olyannyira, hogy én is "elkövettem" egy hasonlót.
Humornak szántam, de nem annak sikerült!
Horváth Antal:
( Mai) „Családi kör”
„Este van, este van…”, Arany János írta
Midőn egy családi est írásra bírta.
Vajon miről írna, ha versét ma írná?
- Alighanem ő is másképpen folytatná
Eperfáról már nem, biztosan nem írna
Mivel hogy már nincsen, emiatt csak sírna
Sorban kiirtották az új bizniszesek
Hiába tűntettek a jó „grinpiszesek”
Zúgva jön egy motor, nekimegy a falnak
A Bélus és egy lány majdhogynem meghalnak
De bevonszolgatják valahogyan maguk
S boldogan csicsergik: „Végre együtt vagyunk”!
Béla a leánykát épp megpillantotta
„Feljössz-e énhozzám” - fülébe ezt súgta
A lányt meg sem lepi, rögtön kötélnek áll
„Persze, hogy felmegyek, hiszen megdumáltál”
Udvaron fehérlik egy csodás Jaguár
- Körötte a hó is, kemény a január –
Most száll ki belőle könnyedén a gazda
- Van másik járgány is, egy csinos kis Mazda
Az, az asszonyságé, őrá már nem várnak
Már vacsorát készít a szép, nagycsaládnak.
Ballag egy cica is, egeret keresgél
De egeret nem lél, csak a komputernél.
Átlátszik az ajtón a kandalló fénye
Mely hívogatóan süt ki a sövényre
A tüzet Sárika őrzi, mint egy strázsa
Keményfát rak reá - húszezer egy mázsa,
De ez mit sem számít - fő hogy meleg legyen,
S hogy ki ne aludjék, legyen, ki rátegyen
Van miből fát venni, van magas fizetés
(És sok-sokmilliós végkielégítés!)
A legkisebb fiú - Bandi - csipszet majszol
Közben egy dzsojsztikkal egy motorost hajszol
- Mármint a képernyőn, már-már szenvedéllyel -
Ezt csinálná reggel, nappal, este, éjjel.
„De a leckékre is időt kéne szánni!”
Mondja is az anyja: meg találod bánni
Kisfiam, ha folyton csak a géppel játszol,
A leckékből pedig szinte ki se látszol.
Sándor, a nagyobbik nem űz ilyen versenyt
Ő halkan mormolgat magában egy verset
- Maga is írogat néha ilyesfélét -
Lágyan simogatja a verseskönyv szélét.
Ő a legszolidabb és a legszerényebb
És hitbuzgóságban ő a legserényebb
„E fiúból pap lesz” – mondja is az atyja
- Meglehet, hogy az lesz, senki sem vitatja.
A harmadik - Tibor – hosszan elnyúlt testtel
Hever egy díványon - amit nem is restell
Körülötte könyvek: Herry Potter, s mások
- Serdülő ifjaknak szánt képek, írások
Mellette DVD, fülein hallgató
Az üvöltő zene még így is hallható
Szól is az anyuka, nem tudnád halkabban
„Mi a hézag Muter maradj máá’ magadban”
Most nyílik az ajtó, Ellácska hazajött
Ámde nem egyedül, „fiúja” vele jött
Rövid „heló-heló”, máris tovatűnnek
Egy kicsi szobába – ez nem tűnik bűnnek -
Pláne, hogy tudni vélt: ősszel egybekelnek
A tervezgetésben sok örömet lelnek.
A nászút már tervben, úti céljuk: Dubaj
Anyagiak rendben, nem lesz semmi bú, baj.
Andi, - a legkisebb leány a családban -
Első bálra készül, persze új ruhában
Izgul is miatta, de a ruha készen,
Csak vasalás híja, a bál holnap lészen.
Még van egy „családtag” ez a Bodri kutya
Küszöbre a lábát, arra állát nyújtja
Jó dolga van itten, ő nagybecsű állat
Téli, nagy hidegben a lakásban hálhat.
Most valaki zörget! Nézz ki, fiam Sándor
Apám, bebocsátást kér egy szegény vándor.
Mért ne fogadnók be, ha szállása nincsen,
Mennyit szenvedhetett sok, bezárt kilincsen!
Ráadást úgy tűnik, mintha beteg lenne
És nagyon éhes is, biztos vagyok benne.
Istennek tetsző, ha segítünk másokon
Kiváltképp az ilyen bajbajutottakon.
A gazda ezt persze nem épp’ így gondolja
Útjából a fiút tüstént odébb tolja
Hogy maga tegye meg, mit a fiú nem tett:
Elkergetni azt az „idegen jött-mentet”.
Az idegen midőn meglátja a gazdát
Könyörgőre fogja a rövid mondókát
Gyorsan panaszolja, hogy megszűnt munkája
Sok embert kirúgott a gyár új gazdája
„Hét apró gyermek vár tőlem eleséget
Hát azért hagytam ott őket, feleséget,
Hogy munkát keressek ott, ahol csak lehet
Sajnos, elfáradtam, rám is esteledett,
Becsületszavamra, holnap odébb állok
S addig megyek, amíg munkát nem találok.
De szánjon meg, kérem, csak egy éjszakára
Engedjen be, akár a kutya házába”
Kutyaházat mondott? - Szól közbe a Sándor
„Az is jobb, mint itt kinn” – feleli a vándor
Apám! Engedje be! Az Isten megáldja!
- A Bodri bennalszik úgy is a konyhába’!”
A gazdát azonban semmi meg nem hatja
Sőt fia kérése még fel is zaklatja
„No, lóduljon! Menjen az isten hírével!
- Te pedig törődj a magad istenével”.
Közben a jó anya kész a vacsorával
Szépen invitálni kezd, kedves szavával:
Név szerint hívogat: Ella, Béla, Sári,
Tibi, Andi, Bandi, jertek vacsorálni!
Sándort hívni sem kell, őt az illem hajtja
Az együtt-étkezést ő fontosnak tartja
És mélyen átérzi édesanyja vágyát:
Mindig együttlátni népes, szép családját.
Ám a hívogatás nem talál visszhangra
Bármilyen kedves is anya hívó hangja
Senki sem közelg a terített asztalhoz
Mintha a hívó szó szólna csak a falhoz.
A szerelmes Ella is ellentmond menten
- Nemhogy a párját is invitálná rendben -
Közös vacsorára igényt nem tartanak
- Különben is már a „desszert”-nél tartanak.(?!)
Végül a párjához fordul: „Arra kérünk
Jer, és legalább te vacsorázzál vélünk”
„Most ne zavarj, asszony, nem látod, dolgozom!
Épp a tőzsdeállást tanulmányozgatom.
Nem mindegy – tudhatnád – a család számára,
Hogy fel- vagy lekúszik a részvényünk ára.”
S görcsösen nyomkodja a Laptop gombjait …
„Egyetek csak! Majd én bekapok valamit”
Így hát az asszonyka maga néz a tálba
Jó Sándor fiának szűk társaságába’
„Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek”
- Hiába idézi, többen már nem lesznek.
Pedig hogy remélte: mind asztalhoz ülnek
- Finom szárnyat, combot szánt a „kicsinyeknek”
No, de jön a holnap, új próbára készen
Hátha végre úgy lesz, hisz ünnep is lészen.
Este van, este van, tűz már nem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
Villany-, lámpa-, gyertyafény, minden kialszik
Csend borul a házra és mindenki alszik
Éjszaka felébred az anya, - vidáman -
Arra, hogy szép verset mondogat magában
Csak arra emlékszik – mert hiszen még álmos –
Címe: Családi kör. Írta: Arany János
Nagyváradi Szűcs Mihály üzente 10 éve
tinka árpád üzente 10 éve
Szatmáriné Joó Mária üzente 10 éve
Új családi kör
Reggel van, reggel van, Mindenki ideges.
A ház ura üvöltve tiszta zoknit keres.
Feketés csészével boglya fejű asszony,
ajánlja az égnek, hogy reája rogyasszon.
Mintha szélből volna a nagylánynak lába,
Sebesen bevonul a füredőszobába.
Hosszú perceken át pingálja a szemét,
Testvéröccse kiált: gyere ki Te szemét!
Konyha melegében jó pirítós mellett,
Nagymama mosolyog, ahogy Tőle telhet.
Min vigyorog mama? – kérdezi a veje,
Csupa borotvahab összevagdalt feje.
WC-be zárkózik a legkisebbik gyermek,
Most írja a leckét – na még csak ez kellett.
Ajtó előtt jár a család furcsa táncot,
Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot.
Mire a rádió mondja a hét tizet,
Elromlik a bojler, nem ad melegvizet.
Az asszony begörcsölt ujjakkal mosogat,
Férje jeges vízben sziszegve mos fogat.
A nagyleánynak immár fél keze kabátban,
A másikban pöttyös kakaós pohár van.
Le is önti rögtön frissen mosott blúzát,
S kabátján vastagon megkent kiflit húz át.
Az utcáról szalad vissza a ház ura,
Lábán cipő helyett megszokott papucsa.
A reggel számára eléri a csúcsát,
A cipőben megleli elveszett slusszkulcsát.
Reggel van, reggel van, ideges mindenki,
Az asszony is elment, nincs már otthon senki,
Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít,
S a WC tartály halkan sistereg egy picit.
Szabó Anna üzente 10 éve
Ez igen !!Azért nekem az eredeti vers jobban tetszik.Az átköltő rímfaragónak van fantáziája - és valljuk be - némi igaza /sajnos/